Tudtad, hogy saját márkát építesz a digitális világban?

Tudtad, hogy saját márkát építesz a digitális világban?


Megosztjuk veletek, mi érdekeset olvastunk Fehér Katalin tanulmányában!

A Médiakutatóban keresve digitális identitás témakörben szinte az egyetlen megtalálható tanulmány Fehér Kataliné volt. A témában még Barkóczi Balázs publikált, az ő tanulmánya azonban inkább a szélsőjobb térhódításának szempontjából vizsgálja a digitális identitást. A téma szerencsére amúgy nem olyan rideg és komoly, mint ahogy ez alapján a bekezdés alapján tűnik. Sőt, egészen közelről érint mindenkit, aki bármilyen internetes közösségi oldalon jelen van.

A tanulmány alapvetően azt vizsgálja, hogy milyen stratégia mentén használják a pályakezdő egyetemisták a social médiát. A pályakezdő fiatalok azért lehetnek kimondottan érdekesek ebből a szempontból, mert belépve a munkaerő-piacra számukra különösen fontos, hogy milyen információk érhetőek el róluk. Magyarán, hogy mit tud lenyomozni a vágyva vágyott munkahely HR-ese az új jelöltekről. Emlékeztek még Jennifer elméletére, amiről korábban már írtunk itt a blogon? Ha csak azt vesszük alapul, amit ő mond, akkor már érdemes fontolóra venni a megosztott tartalmak mennyiségét-milyenségét, hiszen ma már sokan foglalkoznak azzal, hogy személyiségbecsléseket készítenek a like-ok, kommentek, egyéb aktivitások alapján.

Fehér Katalin először is kiemeli, hogy a feltöltött és megosztott infok azonosítanak, minősítenek, kiemelnek és elhelyeznek egy hálózatban, így a szocializálódás egyik kulcsfontosságú eszközeivé válnak. Digitális identitásunk pedig ebből formálódik: az adatokból, amiket feltöltünk magunkról másoknak. Egy csomó ide vonatkozó elméletet is kitárgyal a szerző, ezek közül talán a legérdekesebb Erving Goffman szerepelmélete volt. Ennek a lényege nagyon egyszerű: szerepeket játszunk, és ezeket igyekszünk pozitívan eljátszani. A hangsúly pedig itt erősen a pozitív szón van. Mert egyrészt: ez a fajta pozitív törekvés hatást gyakorol a megfigyelőkre is (ahogy azt a többség szerint felháborító Facebook kísérlet is igazolta); másrészt pozitív énbemutatásra ösztönöz amúgy is – gondolj csak a sok-sok pozitív aktivitásra (like-ollak, megosztalak, kommentellek: tehát azzal foglalkozom, ami veled kapcsolatos). Zárójelben azért idebiggyesztjük ezt a videót is, jelezve, hogy ilyen is van.

Szóval már a bevezetés is tényleg elgondolkodtató, aztán tovább haladunk a stratégia felé, ami kicsit tovább színezi a dolgokat. Mert ebben az adott helyzetben azt feltételezi a szerző, hogy a nagyon befolyásolt és pillanatnyi, közösen formált mikrodöntések egy láncolattá állnak össze, és így jön létre egyfajta hozzáállás mindenki részéről a digitális személyisége irányába. Ennek része lehet a tudatosan megosztott és sugallt, valamint a tudattalanul megosztott adathalmaz is: szóval a dolog megint kapcsolódik az adatvédelem korábban emlegetett kérdésköréhez. A lényeg, hogy ennek a sok mindennek köszönhetően digitalizált énünk is lesz, ami meg már egyenesen egy önmárka. Szóval menedzselni és kontrollálni kell, nincs mese, mert a platformok és eszközök a legintimebb színtereinket is betöltik.

A kutatási eredmények aztán gyakorlatilag csak igazolták az elméleteket. Mélyinterjúkat készítettek egy pályakezdő egyetemistákkal és egy csomó hiperokos módszerrel elemezték azokat: például szavak gyakoriságának előfordulását mérték, meg ilyesmik. A fő kérdés az volt, mennyire tudatosak a fiatalok (Y generáció) a saját digitális identitásukkal kapcsolatban.

A vizsgált csoport azt állította: van stratégiája, de néha bizonytalan. És abban is biztos, hogy Myvip-ről, Hi5-ról tuti törölni fogja magát, mert az nagyon égő volt, amit akkor művelt a közösségi médiában.  Egyébként most az Y gyermekei leginkább Facebookot használnak, de csak mint kikapcsolódás, időtöltés (ha unatkoznak, ha várnak a buszra…). Legjellemzőbb aktivitásuk is a posztolás, harmadik leggyakoribb a like használat, második helyen az email küldés áll. A három szó, ami alapján magukat és másokat minősítenek: fontos, idegesítő és vicces. Legtöbbjük tudatosan csak privát elérést tesz lehetővé a saját profiljához. Az azonosítás egyik legfontosabb eszközeként a fotót jelölik meg, és azt is elárulják, hogy ezek nem is akármilyenek: ebben a generációban már 20% profi fotókat tölt fel. Ez is megerősíti a sokak által bizonygatott tényt, hogy az interneten minden „nagyon vizuális”: színes-szagos látnivalók vonzzák a figyelmünket. Szóval ebben is elég tudatosnak tűntek a fiatalok, sőt még azt is elmondták, hogy zárt csoportokban intézik a családias, nagyon közeli intéznivalókat és egy-egy gyanús regisztrációt inkább fake userrel végeznek el. A legtöbben azt is elismerték, hogy a pozitív oldalukat mutatják inkább a közösségi médiában és (ezért?) 20-30%-nyi adatukkal nem is érzik az önazonosságot. Legtöbbjük tehát viszonylag tudatos és figyel az adatvédelemre, de inkább csak (ön)megfigyelőnek tartja magát ebben a térben, és nem elsősorban karriercélokra használja a Facebookot. Sőt, nagyon aranyos módon azt állítják: ha elkezdnek dolgozni, nem lesz ennyi idejük pörgetni a news feedet, szóval akkor biztosan törlik magukat és maximum egy komolyabb, lecsupaszítottabb szakmai profilt építenek majd. Mi nem is értjük, hogy miről beszélnek…

+ There are no comments

Add yours