Fölmászott a nyúl a fára, jaj de szépen kukorékol…

Fölmászott a nyúl a fára, jaj de szépen kukorékol…


Te mit tennél, ha reggel-délelőtt épp nekikezdenél a péntekre, max. hétfőre megígért kreatívoknak, de nem megy, mert Roberto Blanco épp a ti belvárosi irodátok előtti fára száll fel, és éktelen kukorékolásba kezd… na, mit tennél?

a) Előkapod a mobilodat, lefotózod az ordibáló Robertót, és már repülhet is ki a Facebookra sok-sok 😀 😀 😀 kíséretében.

b) Hirtelen rendkívüli világmegváltó érzés tör rád, fogod magad és egy hasonlóan állat(barát) kollégádat, és elindulsz kideríteni, hogy kié is Roberto – aki amúgy egy gyönyörű fehér kakas. Becsöngetsz a szomszédba, megkérdezed, hogy „Bocsánat, a maguk udvarában szokott lenni kakas?”, elviseled, hogy 5 percig röhögnek a kérdéseden, majd a vonal másik végén lévő szomszéd szárnysegéddel (aki tudja, hol a „fészek”) becsöngetsz az erős orosz akcentusú kakastulajhoz. A tulajtól megtudod, hogy a fehér kakas a fekete zenészről kapta a nevét (őőő… mert nem fekete, hanem pont fehér… éérted), és hogy Roberto mostanában szomorú, mert testvérei erőszakos halált haltak nemrég. A magányos szárnyas ezért kiszámíthatatlan skizofrén tüneteket produkál, némi megalapozott üldözési mániával, így nem lehet elkapni, hogy megnyessék a szárnyát, plusz sasnak is képzeli magát, és elrepül.

A sas leszáll

A segítőkész szomszéd elkezdi rázni a fát, Roberto lerepül, át a szembeszomszéd udvarába. Te épp csöngetnél, hogy végre hazavihessétek, de a kakastulaj lerázza a feladatot azzal a szöveggel, hogy mennie kell, mert fő a krumpli, meg az egészség, különben is majd hazajön a madár, ha éhes.

Én a b)-t választottam, de hogy a szembeszomszéd vajon melyiket fogja, aki majd gyanútlanul kilép az ajtón és egy kapirgáló slágerénekessel találja szembe magát, az már nem derült ki…

+ There are no comments

Add yours